35. Kritika: Egy elírt telefonszám

http://the-wrong-telephone-number-br.blogspot.hu/

Fejléc: Általában nem igazán rajongok azért, amikor egy fejlécen vagy magában a blogban nincsenek színek, csupán minden fekete, fehér és annak keverékéből: a szürkéből áll össze. Ennek dacára a fejlécedet látva egy halvány mosollyal elismerően bólintottam. Tetszik. Ahogy láttam a fejléced rendelt szerzemény, amivel természetesen nincs is baj, de javaslom, hogy ezt ne cseréld le! Látszik, hogy dolgoztak vele, a képek és karakterek csodásan össze vannak mosva valamint vágva. Tehát egy az egyben nekem tetszik. És természetesen plusz pont azért, mert az egyik kedvenc betűtípusommal íródott rá a cím. :) 

10/ 10

Kinézet: A blog külsejénél újra felhoznám a fejlécnél is említett "mosolyszünetemet" a szürke, egyhangú színekkel, ami annak ellenére, hogy mennyire közömbös számomra, úgy áll jól a blogodnak is! Szép és letisztult kinézettel rendelkezik, valamint ügyesen összeválogattad a sablon modulokat is és külön örülök, amiért a zenelejátszó nem megy az ember agyára, amikor elindul. Ez szokta általában bennem felvinni a pumpát, hogy magától elindul, miközben nekem egyszerűen nincs idegzetem az író zenei stílusához esetleg a történetéhez. De ezt te élelmesen megoldottad mindenféle akadály nélkül! 

10/ 10

Történet: Azt hiszem ez az a pont, ahová leginkább és a legkevésbé szerettem volna eljutni. Az igazat megvallva egészen felpörögve és kíváncsian fogtam hozzá a blogod prológusának, azonban ahelyett, hogy fellobbantottad volna bennem a szikrát a lángcsóvás tűzzé egyszerűen csak elvetted minden kedvemet. Hogy miért? Elsősorban nagyon tetszett a kezdés, ahogyan felvezetted, hogy a lány édesapja súlyos rákban halt meg, viszont a rengeteg helyesírási hiba már akkor szúrta a szememet, pedig még szinte semmi sem történt magyarán a történetben. Aztán rátértem a nulladik hívásra, majd az elsőre és természetesen a legutolsóra, mely publikálva volt, a másodikra. Minél tovább haladtam a bloggal annál inkább verted ki nálam totálisan a biztosítékot. Valójában felrémlett bennem a kérdés, hogy vajon tisztában vagy te azzal, hogy milyen érzés egy szülőt elveszíteni? Milyen amikor teljesen magadba burkolózol és akár egy migrénes szaporán veszed a levegőt és már-már te is a haldoklás, annak a bizonyos szakadéknak a szélén állsz, amire már csak a kiboruló, ittas édesanyád tesz rá egy lapáttal és lök bele a szurdokba. Azt tanácsolom, hogy amikor ezeket a sorokat írod, az apjáról ne csak annyival tudd le, hogy úristen meghalt apa, sírjunk együtt családként utána el van felejtve és a pasim miatt fogok rinyálni! Nem. Nem! NEM! Ez nem így megy. Gondolj bele, hogy esetleg a te édesapáddal is ugyanez történik, hogyan reagálnál arra, hogy egyik pillanatban még fogja a kezed és lassan ráncosodó arcára kiül a mosoly, miközben látod, hogy vidáman összefutnak a szarkalábak a szemeinél, aztán a másik percben hirtelen már nincs ott. Már nincs ott, aki támogasson és nem az jár a fejedben, hogy már pedig te vagy a fekete bárány, a kakukktojás, a támasz mindenki számára, aki habár a legkisebb a családban, de mindenben tökéletes. Minden az ölébe pottyan. És nem értem, hogy tud abszolút úgy viselkedni, mintha az égadta világon semmi sem történt volna. Ugyanúgy vigyorog és nevetgél, miközben nem a gyásszal tölti el idejének nagy részét, mint egy normális szerető gyerek, aki elveszítette családja egy részét, a családfőt, az apját. Gondolom téged is megrázna az eset, hogy édesapád már nem az élők táborát erősíti. Egyszerűen nem fér a fejembe ez az egész, hogy mégis, hogy lehet az a legnagyobb problémája Amy-nek, hogy megcsalta a pasija, holott megjegyzem ő is ugyanezt művelte, elvégre az eddig testvéreként tekintett srácra úgy ugrott rá, mint majom a fára és ugyanazt a bűnt követte el, amit a barátja. Aztán hirtelen megbízik egy teljesen idegen lányban, mert az elkotyogta neki, hogy viszonya van a legjobb barátnője és a pasija között? Már ne haragudj, de ha nekem valaki csak így elmondaná, hogy mi folyik valójában a hátam mögött és mindenki tudván tudja, hogy Lucy mindössze a cikkeinek él, hogy mindent az iskola tanulóinak a tudomására hozzon, akkor azt az illetőt azt hiszem én kerülném el a legjobban. Aztán ez a tűzeset... valójában ügyes húzás volt, viszont nagyon figyelj arra, hogy valóságszerűen ábrázolj mindent, mert én eléggé furcsán néztem a képernyőre, amikor láttam, hogy a 82 éves néni folyton rohangált. Már megbocsáss, de az én dédmamám is ennyi idősen hunyt el és se ő, se más ekörül lévő ember nem vágtázik ide-oda, hanem a maga, nyugodt tempójában intézi ügyes bajos dolgait. Ha valaki azt mondaná nekem ezek után, hogy olvasd tovább Shaw, mert most jön a java, akkor elküldeném a francba. Ne haragudj, de nekem ez a történet nem tetszik... semmi valóság nincs benne. Voltaképpen engem nagyon felhúztál már ezzel a lépjünk át hamar apa halálán, mert a pasim megcsal és az fontosabb dologgal. Aztán jött a többi, amin én továbbra is csak néztem, hogy mi a fene van, hogy már az első fejezetben, akarom mondani hívásban úgy érzi szerelmes a másik fiúba, de tudván tudja nincs esélye. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ez annyira sablon történetnek bizonyul számomra, hogy úgy gondolom nekem ebből a történetből mára épp elég volt. Változtass a dolgokon, vigyél bele több izgalmat, a lány ne siránkozzon magyarán minden szarért, már elnézést a kifejezésért, de tényleg ez az igazság és valójában ne az legyen a legnagyobb problémája, hogy a bátyja elment: majd visszajön. Nem kell hibáztatni szerintem ezért, azt hiszem én is hasonlóan cselekedtem volna. Az anya is majd egy hónap gyerekei által történő fejmosás után ébredt rá, véletlenül pont akkor, amikor a fia elment, hogy neki meg kell változnia, mert ő még mindig egy családanya, aki immáron egyedül neveli a gyermekeit. Ez nekem fura, és teljesen erőltetett történet. 

10/ 1 ( Egy pont, mindössze azért, mert tetszik ahogyan fogalmazol, még ha az olykor tele van helyesírási hibával is, ennek elkerülése érdekében szerintem szerezz be egy bétát esetleg kapcsold be a helyesírás-ellenőrzést, mert hidd el, nem dekorációként van elhelyezve! )

Mindent összevetve: Ahogy az előbb is olvashattad a design-nel semmi problémám, úgy tökéletes, ahogy van, ezzel ellentétben a történet az, amelyen nem hogy csiszolni, de erősen kell gondolkoznod rajta és valami ütős dologgal előállnod, hogy ne unja meg az ember és hagyjon ott csapot papot! Reménykedem benne, hogy valamiképp hasznát veszed a tanácsaimnak és azok megfogadásának eredményeképp több olvasóval büszkélkedhetsz! Sok sikert a továbbiakban is!

30/ 21